A 3D nyomtatás története egészen az 1980-as évekig nyúlik vissza, de a mai korra hasonlító, első példány 1995-ben született meg, Amerikában. Míg a hagyományos gyártási folyamatok során nagyobb munkadarabokból választanak le részeket, és így készítenek valamilyen produktumot, addig ennek a technológiának lényege az úgynevezett additív eljárás, amely során különböző tárgyakat alapjaiból építenek fel. A művelet egyre költséghatékonyabb és szélesebb körű felhasználást biztosít. Még az orvostudomány is folyamatosan vizsgálja a megoldásban rejlő lehetőségeket, és mostanra eljutottak oda, hogy kísérleti jelleggel akár emberi szövetek nyomtatására alkalmas gépek is léteznek.
Számtalan terület keresi a 3D nyomtatókban rejlő potenciált, így egyáltalán nem meglepő, hogy a divatipar is meglátta a lehetséges kincset, és sokan bíznak abban, hogy ez az újhullámos tudományág forradalmasíthatja a ruhakészítést. Egyre több szakmabeli vonultat fel repertoárjában olyan viseleteket, amelyeket számítógépes tervezést követően ilyen technikával keltettek életre.
Milyen problémákba ütközhetünk?
A 3D nyomtatás egyik jelenleg is megoldandó problémája, hogy általában rugalmatlan, a műanyaghoz nagyon hasonló anyagokkal tudnak csak dolgozni a nyomtatók. Ez nagyban befolyásolja azt, hogy milyen típusú viseletet lehet előállítani. A tervezők a legtöbb esetben textil belső borítást is adnak a ruhákhoz, hogy kényelmesebb legyen a viseletük.
Az viszont kétségtelen, hogy egészen extrém ruhakölteményeket lehet gyártani a technológia segítségével, így a divattervezők a legmerészebb álmaikat is meg tudják ma már valósítani. Ezek egyelőre még nem találhatóak meg egy hagyományos női ruha webshop kínálatában, de csak idő kérdése, mire az új hóbort nagyobb teret nyer magának. Sokan gondolják úgy, hogy a 3D ruhanyomtatásnak komoly jövője van, így számtalan lelkes szakember kutatja a benne rejlő potenciált.